Folyamatvezetéssel a nyer-nyer döntésekért
Folyamatvezetés: ez egy magyar szó, ami az angol facilitation szó magyar megfelelője kíván lenni.
Folyamatvezetéssel az elsőre 180 fokos érdekellentéteknek tűnő esetekben is lehetséges az együttműködés és a felek számára elfogadható megoldások találása.
Jelenleg a közéletben az az általános, hogy egy látszólagos vagy rövidtávú érdekellentét mentén kommunikációs csata alakul ki.
Ilyen például a kormányzat és a tanárok közötti érdekellentét.
Hogyan nézhet ki a dolog a kormányzat részéről: a költségvetés nem bír el több kiadást. (feltételezem a jószándékot természetesen és egyéb vitatható döntésektől eltekintek)
A tanárok részéről: ahhoz képest amennyit dolgozni kell, ahhoz képest kevés a fizetés. Ahhoz képest amennyiből meg lehet élni, ahhoz képest alacsony a fizetés. (most félreteszem azt, hogy az oktatásban egyéb gondok is vannak)
Innentől kezdve el lehet kezdeni követelőzni, egymásra mutogatni, egymásra negatív jelzőket aggatni, vagy le lehet ülni és közösen megoldásokat keresni és találni. (természetesen mindig azé a nagyobb felelősség, akinek nagyobb a mozgástere, ez esetben a kormányé)
Egy fontos lépés, hogy egyáltalán hogyan fogalmazzuk meg a problémát.
Szerintem jelenleg a következőképpen lehetne azt úgy megfogalmazni, hogy előre vezessen:
Hogyan lehet javítani a tanárok jövedelmi, társadalmi, megélhetési helyzetét úgy, hogy a költségvetés korlátait is figyelembe vesszük?
(Könnyen lehet, hogy ennél jobb kérdést is meg lehetne fogalmazni. Egy tapasztalt folyamatvezető vagy mediátor ennél jobbat is tudhat.)
Innentől közösen lehet ötletelni.
Én csak a saját ötletemet, ötleteimet tudom megosztani. Több ember többet tudna.
A lényeg, hogy ahelyett, hogy egymással szemben huzalkodnának a felek, közösen lehetne több módot is találni arra, hogy rövid távon enyhítsék a bajt, hosszabb távon pedig új perspektívák nyiljanak.
Ami az anyagiakat illeti az én ötletem az állampapír. Ha nincs pénze az államnak, adjon állampapírt.
Annak a tanárnak, akinek sűrgősen kell a pénz az egy pénzintézetben 70-80%-os árfolyamon beválthatná. Akinek ráér, az két év múlva megkaphatná kamatostúl.
Egy másik lehetőség, ha már nincs pénz, a munkaterhek csökkentése. Akár be lehetne vezetni a négy napos munkahetet a tanárok számára.
Természetesen lehetne a kettőt kombinálni ilyen vagy amolyan arányban.
Amúgy hosszabb távon megfontolnám azt a lehetőséget, hogy a tanárok heti egy napot mással foglalkozhassanak. Tehát heti 4+1 munkanapjuk lenne.
Az ötödik nap viszonylag könnyen elsajátítható ám értékes tevékenységekkel foglalkozhatnának, amivel a jövedelmüket is tudnák növelni és változatosabbá tudnák tenni foglalkozásukat (ha szeretnék):
- mentorálás (kezdő vagy gyengébb eredményekkel rendelkező tanárok mentorálása)
- coaching (más tanárokat, vagy akár az oktatási rendszeren kívül, pl. állami vállalatnál)
- mediálás (ez is hasznos és jól jövedelmező tud lenni)
- képzések tartása (a tapasztalt tanárok taníthatnának másokat)
- tananyag fejlesztés (egy-két évtized alatt összegyűlik annyi tapasztalat, amiből lehet egy könyvet írni – az oktatási rendszer segítse az ilyen könyvek megjelenését, és a szerző jogdíjszerű jövedelemszerzését)
- oktató-, foglalkoztató munkafüzetek, játékok fejlesztése
- értekezletek lebonyolítása, folyamatvezetés (tanárközösségek részére vagy akár az oktatási rendszeren kívül)
A fenti tevékenységek lehetővé tennék, hogy a tanárok emberként fejlődjenek és hogy jobban keressenek anélkül, hogy teljesen el kéne hagyniuk a tanári pályát. Ha emberként fejlődnek, jó eséllyel tanárként is jobb teljesítményre lesznek képesek. Tehát az oktatási rendszer is jól járna!
Röviden: az egyik gondunk társadalmi szinten, hogy nem tudunk közösen döntéseket hozni. Nem tudunk győztes-győztes alapon gondolkodni. Ezért huzalkodunk és így túl gyakran egy helyben toporgunk.
u.i.: Szeretné, ha jó irányban változnának a dolgok?
Segítsen nekem: Híd a faluba program